Templomunk története

Az első templom

 

Nádszeg lakói a falu betelepítésének idején, a 16. század végén és a 17. század elején mind reformátusok és magyarok voltak. Ez a tény azzal magyarázható, hogy a Thurzó család, amely Nádszeg földesura volt abban az időben, Magyarország legjelentősebb református családjai közé tartozott (konkrétan ágostai hitvallású evangélikus). Ez időben nagyban érvényesült a „cuius regio, eius religio” elv, vagyis amilyen a földesúr vallása, olyan a birtok lakóié is. Ezt bizonyítja az 1634-es egyházlátogatási jegyzőkönyv, amelyet Draskovits György váci püspök és pozsonyi prépost, az esztergomi egyházmegye főesperese készített Pázmány Péter érsek megbízásából. Nádszeg ekkor a Pozsonyi Főesperességhez tartozott, később a Komáromi Főesperesség része volt. Nádszeg és Tallós a kürti plébániához tartozott. Már ekkor volt a faluban külön épület, amely az egyház céljait szolgálta, bár nem úgy szerepel, mint templom, hanem mint a prédikátor háza. Az első templom feltehetően gróf Thurzó Mihály, vagyis a földesúr segítségével épült, ami általános gyakorlat volt nemcsak a középkorban, hanem az újabb időkben is. Jelentős változások a falu lakosainak felekezeti hovatartozásában 1642 után következtek be, az Esterházy család ugyanis ekkor véglegesen megszerezte a semptei uradalmat, melynek Nádszeg is része volt. Róluk köztudomású, hogy birtokaikon támogatták a rekatolizációt. A birtok átvétele után már 1642-ben megkezdődött ez a folyamat Nádszegen is. A templomot a katolikusoknak adták. Az 1647-évi országgyűlésen III.Ferdinánd ugyan elrendelte 90 templom visszaadását a protestánsoknak – közéjük tartozott a nádszegi is – de ez itt mégsem valósult meg. Az 1660-as évektől Szelepcsényi György érsek állt a rekatolizáció élére. Ekkor szűnt meg a nádszegi és a kürti református egyházközség is.

A legrégibb adat a nádszegi templomról 1673-ból származik. Az idelátogató főesperes feljegyezte, hogy a templom fából készült és Szent György tiszteletére volt szentelve. Az 1694-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1644 körül épült:

„ Nagyszegh-nek van fatemploma, amely mintegy 50 éve épült a lutheránusok által. Van benne egy oltár az utolsó vacsora képével. A templomnak keresztfálya nincs, sekrestyélye sincs. Az egész templom zsindellyel volt fedve. A templomnak két sor kényelmes padja van. A szószék és a kórus fából készült. A templomnak tornya nincs...“

 Egy 1707-es forrás szerint viszont van tornya a templomnak. Az esztergomi káptalan hiteles helye által kiadott oklevéllel tiltotta el Rigó István nádszegi katolikus plébános a lutheránusokat, kálvinistákat attól, hogy a templomot igénybe vegyék és annak harangjait – amelyek a toronyban voltak – használják. Ez az oklevél bizonyítja, hogy a templomnak – annak ellenére, hogy egyszerű épület lehetett – tornya is volt.

„…Van a templomnak 4 hold földje. A földekkel a község dolgozott, a vetőmagot a templom adja.
A templom fekvése kelet-nyugati. Fölszerelése: a talpa réz, felül ezüst, aranyozott kelyhe is van. Van egy ezüst-aranyozott pohár kézöblítésre, egy csengő, egy feszület, négy gyertyatartó, egy misekönyv, kettő casula, két kehelytörlő, két oltárterítő, hét régi festett kép, két zászló, két din a szószékre.“

A lelkigondozást 1672-ig Vásárútról látták el. Ekkor költözött az első katolikus pap Nádszegre. A falu felekezeti megoszlása a 17. század végére nagyban megváltozott. Az 1693. július 12-től vezetett nádszegi anyakönyv bejegyzése szerint még a század végén is többen konvertáltak, vagyis katolikus hitre tértek: 1695-ben és 1696-ban négy, 1699-ben hat és 1700-ban három személy.

 

A második templom

 

1717-ben került sor az új templom alapjainak elhelyezésére, a faluban ekkor Fábry Jakab volt a plébános. A templom az egykori fatemplom helyén, a falu közepén, az egyszerű lakóházak során kívül, sík területen, azonban az árvíz által kevésbé veszélyeztetett helyen épült. A 18. valamint a 19. században készült térképeken jól fellelhető. A templom körül eredetileg temető is volt, amelyet azonban már a 18. század második felében a központi rendeletnek megfelelően megszüntettek. Az 1717-1721-ben épült templom a Legméltóságosabb (Legszentebb) Oltáriszentség tiszteletére volt felszentelve. Égetett téglából készült, náddal fedett, kéttornyú épület volt. Mindkét tornya fából készült, a nagyobbik az épület homlokzatán, a kisebbik a szentély mögött. A templom tornyában 1 harang volt, amelyet Sárkány Ferenc készíttetett 1779-ben. A faluban már 1781-ben, de korábban is különálló harangláb állt, amely fából készült. Rajta két harang volt. A nagyobik 3 mázsát, a kisebbik 1 mázsát nyomott. Felszentelésükről és építésükről 1781-ben már senki sem tudott, tehát valószínűleg még a 17. századból valók voltak, minden bizonnyal a régi templomból származtak. Már a 18. században bizonyíthatóan a harangozásnak is megvoltak a szabályai. A férfiak temetésére háromszor, a nőkére kétszer egy negyedórát harangoztak. A templom tornyában elhelyezett harangokat árvíz esetén is megkongatták. A templom szentélye 2 öl hosszú, 2 és ½ öl széles és 2 és ¾ öl magas volt. Különbözött a templomhajótól, falain nem volt díszítés. A templom hajója hosszában 8 és ½ , magasságában 2 és ¾, szélességében 4 és ¼ öl volt. A hajóban a torony alatt lévő kórus fából készült, színes képek díszítették és már orgonája is volt.. A kórust négy oszlop tartotta, kettő közülük kőből, kettő fából készült. A főtorony, amely a homlokzaton volt elhelyezve, 2 és ½ öl magas volt. A kisebb torony magassága 1 és ½ öl volt. Míg az elsőnek 8, a másiknak 4 ablaka volt. A templomnak két bejárata volt, a nagyobbik a homlokzat felől, a kisebbik bal oldalról. A sekrestye téglából épült, két ablakkal. Egy régi szekrénnyel és ládával volt felszerelve. Az utóbbiban a gyertyákat tartották. A templomot első ízben 1752-ben javították, amikor Libényi Mihály volt a falu plébánosa. Az 1763-as földrengés alkalmával a templom erősen megsérült, s az ez évben idelátogató püspök romosnak ítélte. A templom berendezéséből figyelmet érdemel a szószék és a felette elhelyezett koronaszerű díszítés. Mindkettő fából készült, gazdag aranyozással. A korona fölött aranyozott földgömb és kereszt volt található. A templomban három oltár volt. A főoltáron a Legszentebb Oltáriszentség szobor állt, amely fából készült. Az oltárt 8 gyertya díszítette. Az oltáron lévő szentségház is fából készült. A főoltártól jobbra a Rózsafüzér Királynője tiszteletére emelt oltár állt. Szűz Mária színes képén kívül Szent József és Szent Joachim, valamint angyalok szobrai díszítették. A szentségház fából készült, elegáns festéssel és aranyozással. A főoltártól balra lévő harmadik oltárt Páduai Szent Antal tiszteletére emelték. Az ő szobrán kívül Szent Sebestyén és Szent Rókus, valamint angyalok szobrai díszítették. A főoltár kövét Klobusiczky Ferenc szentelte fel. A másik két oltár is alkalmas volt misézésre. A templom hajójában kétoldalt 26 pad volt, nagy részüket 1781-ben már régiként tüntették fel. A templom berendezéséhez több tárgy tartozott. A kelyheken, szentségtartón kívül figyelmet érdemel a körmenethez használt 10 zászló, amelyeket szentek képei díszítettek, továbbá Szűz Mária, Szent József és a kis Jézus hordozható szobra, valamint különböző képek is. Az egyház földjeiből származó haszon évente 31 aranyat és 50 dénárt tett ki. A temető 1781-ben a falun kívül terült el. Korábban a templom köré temettek, az új temetőt 1779-ben szentelték fel. Már akkor állt benne egy régi fakereszt Krisztus képével. 
A faluban a 18. század nyolcvanas éveiben a hívők két egyházi társaságot működtettek, a Szűz Mária Rózsafüzér-társaságot és a Krisztus 5 sebének tiszteletére létrehozott társaságot. 
1781-ben Nádszegen 1660 római katolikus és 10 zsidó vallású lakos élt. Más felekezetű lakosa ekkor már nem volt a falunak. A falu geográfiai helyzete, a gyakori árvizek is hozzájárultak ahhoz, hogy a templom állapota viszonylag rövid idő alatt sokat romlott. Az 1717-ben épült templom már 1781-ben nem volt megfelelő állapotban. Ezért a 19. század első negyedében átépítették. A munkák 1822-ben kezdődtek. Az átépítés során kibővítették, mivel a hívek számához viszonyítva már kicsinek bizonyult. Az átépítés során 158 000 téglát, 240 pozsonyi mérő meszet és az ácsmunkáknál 40 250 zsindelyt használtak fel. Az építkezés költsége 1522 forint és 35 krajcár volt. 1829-ben a helyi plébános kérte a temető megnagyobbítását, mivel az egyes sírokba, mint írta, ,,30 év után már ismét temetni kellett”. A 19. század első felében rövid ideig káplán is működött a faluban: a vajkai születésű Ollé András a helyi plébánost helyettesítette annak betegsége alatt, azonban a község néhány lakosa és a plébános között személye miatt ellentétekre került sor, így el kellett hagynia Nádszeget.

 

 

 

A harmadik templom

 

A falu gyors fejlődése következtében a 19. század második felében már ismét kicsi lett a templom. Ezért a falu lakói Bernkopf Károly plébános felhívására elhatározták, hogy nem a régi templomot fogják megjavítani, hanem egy teljesen újat építenek.

 Erre a célra külön templomépítő bizottság alakult, amely első ízben 1902. március 2-án a plébánosnál jött össze. Tagjai Kubányi Alajos, Kovács Mihály, Erdélyi Lajos, Gútai Lajos, Győri Ferenc, Győri János, Gáspár Alajos, Győri András, Horváth József, Juhos István, idősebb Juhos Ádám, Juhos János, Bugár Gábor, Bugár Imre, Petrovics Károly, Takács Ferenc, Gáspár Márton, Győry Kálmán, Bartalos Antal, Kürty Ignácz, Szőcs János, Győry Mihály, Kelemen György, Nagy Pál és Gútai János voltak. A bizottság világi elnöke Horvatovich József, a jegyzőkönyvvezető Bencze Kálmán kántortanító volt. A tervek elkészítésére Schneider József vágsellyei mérnököt kérték fel, aki 1902. március 13-án személyesen meghallgatta a bizottság elképzeléseit a jövendő templomról. A kiadások csökkentése céljából a falu elvállalta az építkezéshez szükséges anyagok szállítását. A bizottság a készítendő tervek maximális árát 200 koronában szabta meg. 
 

A templom első tervét 1902. április 2-án mutatta be a mérnök a faluban. Az építkezéshez szükséges anyagi fedezet megteremtésére a templomépítő bizottság olyan határozatot fogadott el, hogy a lakosok minden magyar hold föld birtoklása után 5 korona pénzösszeget fizessenek. Az így nyert pénzösszeg 18 ezer koronát tett ki. Ezenkívül még gyűjtést indítottak a helyi lakosok körében. 1902 októberére megszerezték az érseki helynök módosító javaslatait, amelyek alapján az eredetileg tervezett vasoszlopokat téglaoszlopok váltották fel. 1902 őszére már a téglát és a homokot is beszerezték a nádszegiek az építkezéshez, és ekkorra már 30 ezer koronájuk gyűlt össze. Az eredeti költségvetésből a keresztelőkútra és három oltár elkészítésére szánt 8 100 korona költséget leszámították, ezt az összeget a jobb módú hívek ajándékozták e célra. A templom elkészítését 1903-ra tervezték, de az anyagiak megszerzése több időt vett igénybe. Az építkezés kivitelezésére először a Kittler és Gratzel céget kérték fel, természetesen a kivitelező cég kiválasztása nyilvános felhívás után történt. A Kittler és Gratzel cég Malatinszky műépítészt bízta meg a pontos kivitelezési terv elkészítésével. Ezt úgy kellett volna elkészíteni, hogy az építkezés költsége ne haladja meg az 50 ezer koronát. Mivel a költségvetés ennél jóval magasabb lett – 94 ezer koronát tett ki -, a templomépítő bizottság felkért Pozsony megyéből három építészt - Hanzel Józsefet Szencről, Tomaschek Jánost Nyitráról, valamint az uradalmi építészeket Pozsonyból - a tervezet elbírálására.

 

Az építészek véleményéről nem maradtak fenn pontos adatok, azonban minden bizonnyal komoly módosításokra került sor, mivel a visszaemlékezésekben a templom tervezőjeként Elefánty István pozsonyi mérnök van feltüntetve. A kivitelezést Hanzel József cége végezte. Annak ellenére, hogy az építkezés költsége meghaladta az eredeti elképzeléseket, a templom építése 1903 áprilisában megkezdődött, miután a régi templomot lebontották. Az előző templom anyagából csak a száraz téglákat használták fel az új templom építésekor. Az építkezésbe az Esterházy család is besegített, ők adták az építkezéshez szükséges meszet. A téglát helyben égették. Az építkezés során több gond merült fel. Az iszapos talaj miatt erős alapot kellett építeni. Ezt úgy oldották meg, hogy a betonalapok alá 4 méter hosszú, 40x40 cm vastagságú tölgyfacölöpöket vertek.

 Ezek fölé tölgyfagerendák kerültek soronként keresztbe fektetve 3 m mélységben, ezek fölé pedig beton került, vasgerendával megerősítve. A szigetelés után júniusban elkezdődött a falazás. A jó ütemben folyó munkákat lelassította az 1903 június 13-án betört árvíz. A munkákat csak ősszel folytathatták. A falak 1904 augusztusára készültek el – ekkor már misét is tartottak az új templomban, egyébként az iskola épületében voltak a szentmisék az építkezés ideje alatt - november végére pedig befejezték a külső építkezési munkákat. A kereszt a torony tetejére 1904 október 25-én került fel.

„Tenger népség vette körül az új templomot... Röviden megemlékezvén azon nagy szerencsétlenségről, mely Nádszeget a legutóbbi nyár folyamán, az árvíz által érte, dicsérőleg hangoztatá, hogy habár ezen súlyos árvízveszély, mely az egész községet elöntötte, s minden épület és lakóháznak alapjait megingatta, de örvendetes tudomással kell vennünk, hogy ezen derék község jánborlelkű híveinek, igazi erős hitét mégsem volt képes érinteni. Most dacára a rettentő csapásnak, inkább önmaguktól megtagadva mindent, a templom építése körül a legnagyobb lelkesedéssel buzgólkodtak.”

(Huszár István, akkori királyrévi plébánosnak a keresztszentelési szertartásról nyomtatásban megjelent füzetéből.)
 

Forrás:

Szabó Eszter: Mátyusföldi egyháztörténet
Restály Mihály esperes plébános jegyzetei
PhDr. Novák Veronika (szerk.): Nádszeg - múlt és jelen
Szilágyi Sándor: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE

  

.